A placebo hatás fogalmával kezdetben a gyógyszeripar kapcsán találkozhattunk. A gyógyszerek hatékonyságának vizsgálatakor kettős vak placebo kontrollált kísérletet végeznek, melyből kiderülhet, hogy a gyógyszer hatását a hatóanyagok által kiváltott specifikus válasz vagy, első sorban pszichés úton ható, nem specifikus válasznak köszönheti. A köztudatban a mai napig leggyakrabban a gyógyszer- helyettesítésére gondolnak, a placebo fogalma alatt. Az elmúlt ötven évben jelentősen megnőttek a témában való kutatások.

A placebo fogalma egyre szélesebb értelmezést kaphat:

„Placebónak nevezünk minden olyan anyagot vagy eljárást, ami az érintett tudomása szerint változtatni képes bizonyos tüneteket vagy külső-belső testi észleleteket, ám valójában nem bír az elváltozásokhoz szükséges farmakológiai vagy specifikus hatással.”

Orvosi körökben elterjedté vált a placebo terápia, melyet első sorban gyógyszeres terápiáknál alkalmaznak. A placebo jelenség neurofiziológiai mechanizmusa nem minden esetben tisztázott. Egyes betegségnél alkalmazott placebónál más mechanizmust kell feltételeznünk, mivel közvetlenül más szervrendszerre hatunk. Feltételezett mechanizmusok a személyiség tényezőkön, teljes gyógyszerhatáson, kondicionáláson és elvárásokon, motiváción alapszanak, újabb nézetek szerint egyfajta evolúciós alkalmazkodási stratégia. Azonban nem lehet kizárólag pszichés folyamatnak tekinteni, mivel a pszichés ingerek a testben biokémiai folyamatokat indítanak el. A tudati működés hátterében is központi idegrendszeri tevékenység áll.

A placebó hatással nem csak betegség kapcsán találkozhatunk, hanem mindennapi életünk során is.

„a mindennapi placebó hatás alapvetően rejtett (implicit) elvárásokon alapul, amelyeket a tudatos önmonitorozás hatékonyan gátolni tud.”

A beépült elvárások felülírhatóak, mind pozitív mind negatív irányba, az adott helyzetben érkező információk, szuggesztiók és egyéb hatások következtében. Súlyemelőkön végzett kísérletből kiderült, hogy anabolitikus szteroidok helyett beszedett placebo jelentős teljesítménynövekedést eredményezett. Továbbá elvárás hatására a placebo képes jobban hatni, mint maga a teljesítménynövelő szer. Ez alátámaszthatja azt a tényt, miszerint a sportteljesítményre jelentős befolyása van a mentális hatásoknak. A mechanizmusok ugyan nem tisztázottak, de valószínűleg a sport placebo az orvosi alkalmazások során felmerült mechanizmusokkal működik.

A felülírt elvárásokra és szuggesztiók hatására kiváló példa a Harvard egyetem egyik kísérlete, melyben 56 szállodai szobalányt vontak be. Hétköznapi munkájuk során a szobalányok aktív mozgást végeztek, lépcsőztek, nehéz súlyokat emeltek, mely megfelel kardiovascularis és erőnléti tréningnek. Ez a mozgás felülmúlta az amerikai tiszti főorvosi hivatal által ajánlott mennyiséget, még is arról számoltak be, hogy nem végeznek testmozgást. A szobalányokat két csoportra bontották és fizikai állapotukat felmérték. A kontroll csoportnak nem mondtak semmit, míg az eset csoportot felvilágosították, hogy hétköznapi munkájuk során hány kalóriát égetnek él és ez messze meghaladja az ajánlott napi testmozgás értékét. A szobalányok fizikai állapotát ismételten megmérték egy hónap múlva. Az eset csoport tagjai

 elkezdtek fogyni, csökkent a testtömeg indexük és csípő- derék arányuk, testösszetételük optimalizálódott és a vérnyomásuk 10%-al csökkent, míg a kontroll csoportnál ezen eredmények nem voltak tapasztalhatóak.

Képalkotó eljárásokkal bizonyították, hogy a placebo szedésekor, agyunk ugyan úgy reagál, mint ha a valós specifikus hatással rendelkező anyagot vittünk volna be. Számos placebo kísérletet tudhatunk magunk mögött az elmúlt évtizedekben, ezekből való következetés, hogy „ a különféle kezelések esetén fellépő placebo hatások rendszerint olyan jellegűek, mint a kísérletben velük összehasonlított aktív kezelés hatásai”, az agy előállítja saját farmakonjait.

A placebo nem csak gyógyszerek formájában hathat.

Az orvosi etika határait súrolva végeztek álműtéteket, melyeket azóta betiltottak, még is érdekes adatokkal szolgálhatnak számunkra. Angina pectoris kezelésére alkalmaztak arteria mammaria interna elkötést. A valódi műtétet 21 főn hajtották végre, míg az álműtétet 12 főn. A műtött csoport tagjai 67%-os javulásról, míg a placebo műtéten átesettek 83%-os javulásról számoltak be. Reumás betegek placebo térd műtéténél is hasonló pozitív hatást értek el. Az orvosok csak egy műtéti bemetszést végeztek, még is a páciensek a fájdalmuk megszűnéséről és mozgásképességük jelentős részének visszanyeréséről számoltak be. A placebo műtétek azt bizonyítják, hogy a valódi műtét elvégzése nélkül is elérhetik a műtét által kiváltott hatást, ha a páciens elhiszi, hogy megműtik és optimálisan áll hozzá.

A placebo kísérletekben egy közös, a vizsgált alany feltételezi és hiszi (egyénenként változó mértékben), hogy az adott gyógyszer vagy eljárás enyhít szenvedéseit, javítja az egészségét.

A beteg ember általában gyógyulni szeretne, ez nagyon erős belső tényező. Várakozással tölti el annak a pillanatnak a megvalósulása, mikor újra egészségesnek érzi magát. A várakozás nem más, mint a beteg szándéka, akarata, törekvése az egészséges állapot eléréséhez, ami aktív hozzájárulást jelent a gyógyuláshoz. Ilyenkor képes aktiválni a tartalék pszichikus energiáját az allosztázis eléréséhez.

Külső tényező lehet a környezet és az orvos- terapeuta szuggesztiója, gyógyszer beszedése, konzervatív terápia, műtétek. A központi idegrendszer (neuromátrix) emlékszik a fiziológiás működésre, ezzel is „irányt szab a reparációs folyamatoknak.” A neuromátrix testképét erősíthetjük tudatos oda figyeléssel és fókusszal, ezáltal felerősítve az amúgy tudattalan folyamatot.

„A placebo- hatás megléte azt sugallja, hogy ki kell bővítenünk az emberi képességek határairól alkotott fogalmainkat.”